Mivel az autót májusban téli gumival vettem, be kellett szereznem egy
nyári garnitúrát is. Az adott felnire való téli/nyári váltásról már
régen leszoktam (hosszabb távon nem gazdaságos, a fel/leszerelés a gumit
is feleslegesen terheli ráadásul a tárolást is bonyolultabb megoldani),
így hát felnit is szereznem kellett.
Az első alufelni vásárlást még a fehérnél követtem el. Akkor még bedőltem a marketing dumának, és egy extra könnyűnek beharangozott felnit (AEZ Xylo) sikerült megvenni, ami valójában elég nehéz (~8-8.5kg) volt. A fehérrel az SE-sítés előtti időben járunk, tehát van 60 ló, meg egy-két képzeletbeli. Talán mondanom sem kell, hogy az autó menetdinamikájára ez tragikus hatással volt. Nem is maradt rajta sokáig. A vételi és eladási ár közötti különbség jó tanulóppénz volt. Akkor megfogadtam, innentől csak a számok ismeretében választok. Szerencsére sikerült találnom egy kitűnő állapotban lévő használt OZ Superleggera garnitúrát, annyiért amennyiért a Xylo-t eladtam. A gyár által "hirdetett" 4,9kg-val szemben valójában 5,2 volt, de ez szinte lényegleten különbség. Az autó újra "erőre" :) kapott. A kerekenkénti 3kg-s különbséget a dinamikában zongorázni lehetett volna. Második lecke: A gyárnak sem hiszünk el mindent. Az i-re a pontot a jóval később beszerzett Toyo (T1-R) T1-S gumik tették fel. Ezek ~1kg-val könnyebbek a hasonló méretű (195/50R15) más gyártók által kínált abroncsoktól. Az így kapott kerék kevesebbet (~12,5kg) nyomott, mint a gyári 13"-as (acél, 175-ös gumi). Azóta könnyű kerék megszállott vagyok. A pirosra eleinte felkerülő egyébként egész mutatós RH Cup kivétel volt. Az egyéb okok miatt éppen azért került beszerzésre, mert nehéz volt. Hosszabb távon maradtam a tömeg/ár arányban verhetetlen acélnál.
A 15-ös gyári felnik szép állapotban vannak, de főként a méret miatt nem mutatnak különösebben jól az autó alatt, ezért 16-ban esetleg 17-ben gondolkodtam. Bár kinézet szempontjából a 17 messze jobb, tömeg és ár szempontjából rosszabb a 16-tól. Ráadásul, amíg a felnik tömegében elég nagy a szórás, a gumiknál alig van különbség, a nagyobb felnire pedig a váltóméret miatt általában csak szélesebb gumit lehet rakni. A szélesebb gumi ugyan jobb kanyarban és bizonyos határhelyzetekben gyorsításnál és fékezésnél is, de normál használat mellett az esetek jelentős részében csak hátrány. Növeli a fogyasztást, a határállapotokon belül pedig rontja a gyorsulást, növeli a fékutat és csökkenti az aquaplaning kialakulásához szükséges sebességet. 195-fölé tehát nem akartam menni szélességben. Két méret jöhetett szóba: 195/55R16 és 195/60R16. Előbbi átmérőben 13,5mm-el kisebb a második 6 mm-el nagyobb, mint a gyári (195/65R15). Végül 195/55R16 lett. Sikerült majdnem féláron hozzájutni egy alig pár 100 km-t futott legújabb feljesztésű Continental Ecocontact 5-ös garnitúrához. Ezt a gumit a Michellin Energy Saver mellett emlegetik a tesztekben, hol egyik, hol másik győzelmével. A piroson az Ecocontact előző 3-as szériáját használtam elég nagy megelégedéssel. A használt gumi egyébként mindig zsákbamacska az esetleges láthatatlan szerkezeti problémák miatt, de így egy szezon eltetével úgy látszik nem nyúltam mellé.
A felni nehezebb dió volt. Ezt megelőzően 4x100 világban éltem, és először találkoztam az 5x110 osztókör problematikájával. A könnyű felniket eddig is nagyítóval kellett keresni, de könnyű felnit találni 16-ban 5x110-el igazi embert próbáló kihívás. Az 5x110 GM saját osztókör. Mint tudjuk az Opel európai termék (bár még Angliában is máshogy hívják), és világszinten így elég kicsi a piaca. A GM ugyan amerikában jelen van, de nem azok sem számítanak ultimate tuner autóknak. A gyártók így nem igazán készítenek ezzel az osztókörrel felniket, ha mégis akkor azt inkább nagyobb mérettel (17+). Jelentősen bonyolítja a dolgokat, hogy a gyártók sokszor nem képesek normális specifikációt közreadni, nemcsak a tömegadatok terén, de sokszor az elérhető méretek (PCD, ET) tekintetében sem. És mégtovább nehezítve, bizonyos gyártóknak egyáltalán nincs magyar vagy európai képviseletük, ezért szállítás és vámok miatt az amúgy sem olcsó árak tovább növekedhetnek. Az aranyárú felniket gazdasági okokból amúgy is kénytelen voltam kizárni. Nem szerettem volna 4 felnivel duplázni az autó értékét. (Rendkívül bosszantó egyébként ez az osztókör különbözési mánia. Technológia szempontból biztosan nem indokolható a néhány mm-es különbség, viszont így minden legyártott felni drágább, mint ahogy szükséges volna.)
3 lehetőség állt előttem:
- Tűt a szénakazalban.
- Gyári felnik közt rábukkanni egy olyanra, ami nem túl nehéz.
- Excenter csavarral felrakni egy 5x108-ast vagy 5x112-est.
Létezik persze osztókörmódosító is, de amit nyernék a réven elveszteném a vámon, tehát ezt a lehetőséget még csak fontolóra sem vettem igazán. A menekülőút a 16-os acél lett volna. A cél a minél könnyebb volt, de 8kg fölé semmiképpen nem akartam menni A 15-ös Superleggera 5kg-s tömegét figyelembe véve, egy könnyű 16-osnak nem kellene 6 kg-nál nehezebbnek lennie. És erre valóban van példa is. Először a gyári felnik tömegét próbáltam megtudni, de nem ment könnyen és ahogy láttam ikább 9-10kg között vannak. Az excenteres megoldást van aki éppen elfogadhatónak találja, van aki viszont egyáltalán nem. Nem akartam beleugrani egy ilyen megoldásba, inkább kerestem a tűt. A több hetes kutatás végül meghozta az eredményét. Találtam két szóba jöhető opciót. (Autec Wizard, MAK XLR Ice Black) Előbbi 7,2kg-t ígért, de csak grafit, narancs és citromsárga színben érhető el, és csak rendelésre. Utóbbi 6,9-et, de egy 10-essel drágább, ha rendelni kell. Viszont volt egy beragadt készlet elég jutányosan, de annak meg 25-ös ET-je volt. A gyári 49-ről ez elég meredek úgy, hogy a felni is szélesebb 1"-al. A kíváncsiságom azonban nem engedett, elmentem felpróbálni és lemérni a felnit. Az 25-ös ET már tényleg nagyon kint volt, és a mérlegelés is igazi megdöbbenést hozott. Majdnem 1kg-val nehezebb (7,75kg), mint a gyár által hirdetett.
Kapható még Team Dynamics Pro Race 1.2 is a Wizard-hoz képest 1,5 szeres áron ugyanolyan tömeggel, és talán OZ Ultraleggera ~6,6-6,8kg körül több, mint dupla áron. (Azért talán, mert OZ-nál derogál kitenni egy specifikációt, és csak egyetlen utalást találtam, ami 5x110-re vonatkozott 16-ban, de az is (számomra) rossz ET-vel.) A világbajnok ebben a méretben valószínűleg a Team Dynamics Pro Race 1.4 Lotus Elise-re gyártott felnije (5,4kg) kizárólag 4x100-ban. De elég jó felniket csinál a König is. Van olyan köztük (Daylite), ami 16x7-ben 5 lyukas változatban becsúszik 6 kg alá, de ki tudja milyen osztókörrel, ráadásul nem találtam európai importőrt sem. 6,5kg alatt lehetne válogatni még többekből is (OZ Alleggerita, Enkei RPF1, Enkei PF01), ha lennének megfelelő osztókörrel.
Megrendeltem a Wizard-ot, azzal a tudattal, ha ők is sokat lódítanak visszaküldöm.
7,4 kg a valóságban. Abszolút értelemben nem egy nagy durranás, de a körülményeket tekintve egész jó. A téli kerekeknél így is 1,5-2 kilóval könnyebbek lettek.
Így áll az autón:
Az első alufelni vásárlást még a fehérnél követtem el. Akkor még bedőltem a marketing dumának, és egy extra könnyűnek beharangozott felnit (AEZ Xylo) sikerült megvenni, ami valójában elég nehéz (~8-8.5kg) volt. A fehérrel az SE-sítés előtti időben járunk, tehát van 60 ló, meg egy-két képzeletbeli. Talán mondanom sem kell, hogy az autó menetdinamikájára ez tragikus hatással volt. Nem is maradt rajta sokáig. A vételi és eladási ár közötti különbség jó tanulóppénz volt. Akkor megfogadtam, innentől csak a számok ismeretében választok. Szerencsére sikerült találnom egy kitűnő állapotban lévő használt OZ Superleggera garnitúrát, annyiért amennyiért a Xylo-t eladtam. A gyár által "hirdetett" 4,9kg-val szemben valójában 5,2 volt, de ez szinte lényegleten különbség. Az autó újra "erőre" :) kapott. A kerekenkénti 3kg-s különbséget a dinamikában zongorázni lehetett volna. Második lecke: A gyárnak sem hiszünk el mindent. Az i-re a pontot a jóval később beszerzett Toyo (T1-R) T1-S gumik tették fel. Ezek ~1kg-val könnyebbek a hasonló méretű (195/50R15) más gyártók által kínált abroncsoktól. Az így kapott kerék kevesebbet (~12,5kg) nyomott, mint a gyári 13"-as (acél, 175-ös gumi). Azóta könnyű kerék megszállott vagyok. A pirosra eleinte felkerülő egyébként egész mutatós RH Cup kivétel volt. Az egyéb okok miatt éppen azért került beszerzésre, mert nehéz volt. Hosszabb távon maradtam a tömeg/ár arányban verhetetlen acélnál.
A 15-ös gyári felnik szép állapotban vannak, de főként a méret miatt nem mutatnak különösebben jól az autó alatt, ezért 16-ban esetleg 17-ben gondolkodtam. Bár kinézet szempontjából a 17 messze jobb, tömeg és ár szempontjából rosszabb a 16-tól. Ráadásul, amíg a felnik tömegében elég nagy a szórás, a gumiknál alig van különbség, a nagyobb felnire pedig a váltóméret miatt általában csak szélesebb gumit lehet rakni. A szélesebb gumi ugyan jobb kanyarban és bizonyos határhelyzetekben gyorsításnál és fékezésnél is, de normál használat mellett az esetek jelentős részében csak hátrány. Növeli a fogyasztást, a határállapotokon belül pedig rontja a gyorsulást, növeli a fékutat és csökkenti az aquaplaning kialakulásához szükséges sebességet. 195-fölé tehát nem akartam menni szélességben. Két méret jöhetett szóba: 195/55R16 és 195/60R16. Előbbi átmérőben 13,5mm-el kisebb a második 6 mm-el nagyobb, mint a gyári (195/65R15). Végül 195/55R16 lett. Sikerült majdnem féláron hozzájutni egy alig pár 100 km-t futott legújabb feljesztésű Continental Ecocontact 5-ös garnitúrához. Ezt a gumit a Michellin Energy Saver mellett emlegetik a tesztekben, hol egyik, hol másik győzelmével. A piroson az Ecocontact előző 3-as szériáját használtam elég nagy megelégedéssel. A használt gumi egyébként mindig zsákbamacska az esetleges láthatatlan szerkezeti problémák miatt, de így egy szezon eltetével úgy látszik nem nyúltam mellé.
A felni nehezebb dió volt. Ezt megelőzően 4x100 világban éltem, és először találkoztam az 5x110 osztókör problematikájával. A könnyű felniket eddig is nagyítóval kellett keresni, de könnyű felnit találni 16-ban 5x110-el igazi embert próbáló kihívás. Az 5x110 GM saját osztókör. Mint tudjuk az Opel európai termék (bár még Angliában is máshogy hívják), és világszinten így elég kicsi a piaca. A GM ugyan amerikában jelen van, de nem azok sem számítanak ultimate tuner autóknak. A gyártók így nem igazán készítenek ezzel az osztókörrel felniket, ha mégis akkor azt inkább nagyobb mérettel (17+). Jelentősen bonyolítja a dolgokat, hogy a gyártók sokszor nem képesek normális specifikációt közreadni, nemcsak a tömegadatok terén, de sokszor az elérhető méretek (PCD, ET) tekintetében sem. És mégtovább nehezítve, bizonyos gyártóknak egyáltalán nincs magyar vagy európai képviseletük, ezért szállítás és vámok miatt az amúgy sem olcsó árak tovább növekedhetnek. Az aranyárú felniket gazdasági okokból amúgy is kénytelen voltam kizárni. Nem szerettem volna 4 felnivel duplázni az autó értékét. (Rendkívül bosszantó egyébként ez az osztókör különbözési mánia. Technológia szempontból biztosan nem indokolható a néhány mm-es különbség, viszont így minden legyártott felni drágább, mint ahogy szükséges volna.)
3 lehetőség állt előttem:
- Tűt a szénakazalban.
- Gyári felnik közt rábukkanni egy olyanra, ami nem túl nehéz.
- Excenter csavarral felrakni egy 5x108-ast vagy 5x112-est.
Létezik persze osztókörmódosító is, de amit nyernék a réven elveszteném a vámon, tehát ezt a lehetőséget még csak fontolóra sem vettem igazán. A menekülőút a 16-os acél lett volna. A cél a minél könnyebb volt, de 8kg fölé semmiképpen nem akartam menni A 15-ös Superleggera 5kg-s tömegét figyelembe véve, egy könnyű 16-osnak nem kellene 6 kg-nál nehezebbnek lennie. És erre valóban van példa is. Először a gyári felnik tömegét próbáltam megtudni, de nem ment könnyen és ahogy láttam ikább 9-10kg között vannak. Az excenteres megoldást van aki éppen elfogadhatónak találja, van aki viszont egyáltalán nem. Nem akartam beleugrani egy ilyen megoldásba, inkább kerestem a tűt. A több hetes kutatás végül meghozta az eredményét. Találtam két szóba jöhető opciót. (Autec Wizard, MAK XLR Ice Black) Előbbi 7,2kg-t ígért, de csak grafit, narancs és citromsárga színben érhető el, és csak rendelésre. Utóbbi 6,9-et, de egy 10-essel drágább, ha rendelni kell. Viszont volt egy beragadt készlet elég jutányosan, de annak meg 25-ös ET-je volt. A gyári 49-ről ez elég meredek úgy, hogy a felni is szélesebb 1"-al. A kíváncsiságom azonban nem engedett, elmentem felpróbálni és lemérni a felnit. Az 25-ös ET már tényleg nagyon kint volt, és a mérlegelés is igazi megdöbbenést hozott. Majdnem 1kg-val nehezebb (7,75kg), mint a gyár által hirdetett.
Kapható még Team Dynamics Pro Race 1.2 is a Wizard-hoz képest 1,5 szeres áron ugyanolyan tömeggel, és talán OZ Ultraleggera ~6,6-6,8kg körül több, mint dupla áron. (Azért talán, mert OZ-nál derogál kitenni egy specifikációt, és csak egyetlen utalást találtam, ami 5x110-re vonatkozott 16-ban, de az is (számomra) rossz ET-vel.) A világbajnok ebben a méretben valószínűleg a Team Dynamics Pro Race 1.4 Lotus Elise-re gyártott felnije (5,4kg) kizárólag 4x100-ban. De elég jó felniket csinál a König is. Van olyan köztük (Daylite), ami 16x7-ben 5 lyukas változatban becsúszik 6 kg alá, de ki tudja milyen osztókörrel, ráadásul nem találtam európai importőrt sem. 6,5kg alatt lehetne válogatni még többekből is (OZ Alleggerita, Enkei RPF1, Enkei PF01), ha lennének megfelelő osztókörrel.
Megrendeltem a Wizard-ot, azzal a tudattal, ha ők is sokat lódítanak visszaküldöm.
7,4 kg a valóságban. Abszolút értelemben nem egy nagy durranás, de a körülményeket tekintve egész jó. A téli kerekeknél így is 1,5-2 kilóval könnyebbek lettek.
Így áll az autón:
